SOPHIE

A nap magasan volt az égen, és emiatt jó meleg is volt. Az időmet próbáltam elütni azzal, hogy Alicante-ban mászkáltam össze-vissza, és próbáltam valami érdekeset keresni. A bakancsom összekoszolódott, a hajam pedig egy polip csápjához hasonlított, és mindez csak egy ostoba elhagyatott miatt, aki túl messzire merészkedett. Azt nem említettem, hogy a felsőm is elszakadt?
Igen, gondolom egyeseknek sejtése sincsen, hogy egy elhagyatott hogyan kerülhetett ide. DE pontosabban nem is itt volt, hanem csak a határnál, és olyan ügyesen rejtőzködött, hogy egyik őr sem vette észre. Én pedig belefutottam, de valamiért nem vettem észre.
Rendben, mindennek megvolt az oka. Csak talán számomra jobb néha letakarni a dolgokat. Éppen randevúra vittem egy igen kis csinos, ébenfekete hajú árnyvadászlányt. már majdnem becserkésztem... és akkor valami rám ugrott. Akkor karmolta végig a felsőmet. És az a felső drága volt.
Ezek után aki ismer, meg sem kérdezte volna, hogy miért végeztem ilyen különös kegyetlenséggel az elhagyatottal. A bájos hölgyemény pedig kecsesen távozott.
A mostani utam egyenesen a főtérre vezetett, ahol az árnyvadászok kérdőn néztek rám. Gondolom nem festhettem valami túl fényesen. Emelt fővel vágtam keresztül a főtéren, majd befordultam egy kis mellékutcába, ahol megpillantottam egy régi stílusban épült hatalmas házat, földig érő, sötétített ablakokkal.
- Otthon... - suttogtam alig hallhatóan, és megkönnyebbültem, majd felsétáltam a lépcsőn, és mindenféle kopogás nélkül benyitottam.
A megszokott illat körbeölelt. A ház tipikus legénylakás volt szürke, és fekete, valamint fehér bútorokkal. Amikor beléptem az előtérben találtam magamat. Főként az irónomra volt szükségem, ugyanis azt nem vittem magammal, de szerencsére valamelyik szerfápengém mindig nálam volt.
A koszos cipőmben mentem fel az emeltre, és megkerestem az irónomat, aztán rajzoltam egy gyógyító rúnát a kezemre, és eltűntek rólam a karcolások.
Egy negyed órára eltűntem a fürdőben, hogy lemossam magamról a koszt, ami a harc közben tapadt rám, mert ugyanis egy rúna sem képest azt leszedni rólunk. Ezt követően tiszta ruhába vedlettem át magam, és most az irónommal és a szeráfpengémmel felszerelkezve mentem vissza a főtérre, egy kis szórakozást keresve.
Éppen elmélyültem tanulmányoztam egy karcolást az új órámon, amikor valakinek nekimentem. Magamra erőltettem a legszívélyesebb mosolyomat, ami azt jelentette nálam hogy; kihívó mosoly, és tökéletes fogk mutatása. Egy barna hajú, kissé alacsony lányt állt előttem.
- Pardon. - mondtam neki mosolyogva, és eszem ágában sem volt arrébb állni.