Bárpult

**Vendég** Vendég

Aldora megérkezett

Hogyha olyan hülye vagy mint én akkor, hogyha kikapcsolódásra vágysz biztos, hogy tökéletesen sikertelen lesz a terved ha egy boszorkány mester – jelen esetben Magnus Bane – bulijára mész. Nem tudom mit gondoltam mikor arra vitt a lélek, hogy szentfazék árnyvadászokkal, és egyéb alvilági teremtésekkel tele tömött helyre siessek… Félre értés ne essék nem a tündérekkel, vámpírokkal, meg lomposokkal van a bajom, hanem az ital bevitel mennyiségével… Egyszerűen rosszul vagyok a részeg emberektől. Az ital ki forgatja az embereket saját magukból, mintha csak egy torztükröt tartanánk eléjük, majd a tükörben megjelenő ént szabadjára engednénk. Láncok nélkül ott garázdálkodna, ahol csak akar, mindent letipor, és a pusztítás az élete. És akkor arról, hogy milyen gusztustalanok ilyenkor ne is beszéljünk. Mondhatja nekem akárki, hogy ez milyen jó, meg ő ilyenkor érzi jól magát… ja, igen rohadt jó lehet a saját hányadékában fetrengeni. Azzal az emberrel valami súlyos gond lehet. De az a legjobb mikor ezek a barmok képesek volán mögé ülni. Azonban mint tudjuk, minden rosszban van valami jó és hogy ebben mi az? Több lesz a szervadományozás! Hiszen aki részegen beül egy hasonlóan ittas állapotban lévő ember mellé, vagy netalán talán arra vetemedik, hogy saját maga vezessen annak, nagyon köszönjük, hogy önkéntesen felajánlja a szerveit! Hiszen majd ha olyan belesetett szenved, hogy agy halott állapotba kerül és még lesz használható szerve, akkor azt majd meg kapja az – már ha oda engedélyt adnak rá – aki még életben van! Meg hát azt a maradék agysejtjét is elpusztítja az itallal, ami még meg maradt neki. És most, hogy ezt így szépen át beszéltük nem ártana végre beállítani, mivel kint így ujjatlan rövid ruhában kezd kellemetlenné válni az időjárás. Na és amilyen szerencsém van, mikor benyitok szabályosan bele ütközöm két meg nem mondom így hirtelen milyen lénybe, akik meg akarják fojtani egymást a nyelvükkel. És még ők vannak felháborodva, hát nem az ajtó előtt kel elfogyasztani egymást, aztán nem jönnek belétek… Bár ha így indul ez a buli, akkor legalább már csakis jobb lehet. Bár ne igyunk, előre a medve bőrére tartja a jó öreg mondás. Miután ki kerültem a nyálcserélős galambocskákat próbáltam beljebb jutni a tömegben, - vagy jobb lenne minden féle lényekből összeállt beton falnak nevezni? - kisebb nagyobb sikerrel. Miután sikeresen túl éltem, hogy egy „enyhén” részeg árnyvadász próbálkozását – komolyan szégyen, hogy egyesek mit művelnek – hogy felszedjen, és egy kicsit tömeg mentesebb övezetre vergődtem, szemtanúja lettem egy érdekes csete-paténak, ami valljuk be engem hidegen hagyott, de a kislány ruhája csúnyán elázott. És most jön Aldora elővigyázatossága második felvonás: sose indulj el váltó ruha nélkül! Komolyan mindenhová magammal cipeltem legalább egy garnitúra váltást, erre még a nagyi szoktatott rá, mert kis koromban állandóan sikerült valamivel tönkre tennem az aznapi ruhám. Hát nem is nagyon késlekedtem, mert oké, hogy van mosógép, de minden foltot nem fog kiszedni a ruhából. Tehát igen benyitottam.
— Ha kell nálam van ruha.

____________________________________________________________________________________

VISELET

**Lillyanna Blackwood** ~árnyvadász~ ₰ kor : 30

Magnus nem kívánt szavakat fűzött hozzá egy puszta hátra fordulásnak. Komolyan ez tényleg akkora nagy kérés? Nem ezek a nagy öreg fazonok vágnak fel azzal folyton hogy ők ilyen úriemberek és hölgyek? Egy úriembernek meg se fordulna a fejében, hogy végig nézi amint egy hölgy öltözik.
- A büszkeség nem jelent egyenlőt azzal, hogy sztriptízt tartok minden arra járónak - Vágtam rá azonnal Magnus gúnyolódására. - Nem halsz bele, ha elfordulsz vagy mit tudom is én, varázsolsz magadnak egy szemfedőt.
Mikor végre elfordult, gyorsan lehúztam magamról a felsőt, vagyis próbáltam nem még jobban szét kenni magamon az italt. Sóhajt vettem tudomásul, hogy a melltartóm sem járt jobban, így azt is lekapva-miután megbizonyosodtam róla, hogy Magnus nem leskelődik - összegyűrtem egy gombócba és már majdnem szóltam Magnus-nak, hogy itt a ruhám, amikor valaki hirtelen berontott az ajtón.
Egy szőke hajzuhatagot pillantottam meg, majd mögötte a táncoló tömeget. Felsikoltottam, körülbelül olyan hangosan, hogy aki eddig nem figyelt fel rám az most tuti ide fordult, a zene dübörgése meg se kottyant nekem. Becsaptam az ajtót a jött ment mögött, szerencsémre senki sem látott meg és a ki betévedt úgyszintén egy lány volt. Magnus sikolyomra már fordult volna is meg, mire rögtön hozzá vágtam a koszos ruháimat.
- Meg ne fordulj - ordítottam még hangosabban mint az előbb. Gyorsan szét néztem majd felkaptam Magnus egyik felsőjét a szennyes kosárból és magam köré csavartam.
Kapkodva vettem a levegőt és biztos voltam benne, hogy mind Magnus és a lány is bolondnak néz. De kit érdekel? Az Angyalra rám nyitottak!! Még jó, hogy nem a pasas volt... Mikor végre felnéztem dühösen néztem az érkező lányra, aki fekete vonalakkal tarkított kezében már egy fekete ruhát tartott. Árnyvadász.
- Kopogni luxus? - vontam kérdőre.

**Richard Shade** ~árnyvadász~ ₰ kor : 30

Hallgattam a vámpír mondatait, majd amikor odaért ahhoz a részhez, hogy kérjek valamit kölcsönbe Magnustól, felpattantam.
- Igazad van, nem akarok fél pucéran mászkálni. Még a végén rám mászik valami részeg bige.- jelentem ki fintorogva és Magnus meg Lillyanna után indultam. Nem kellett bekopognom, mivel előttem egy szintén szöszi árnyvadászlány benyitott. A következő, amit hallottam csak Lillyanna éles sikoltása volt. Ekkor vettem észre, hogy melltartó nélkül álldogál Magnus mosodájában. Elkerekedett szemekkel néztem rá, majd lassan megfordultam, hogy valamit felkaphasson, egyszer sem pillantottam hátra.
- Magnus, csak azért vagyok itt, hogy kölcsönkérjek tőled valami felsőt.- kiáltom be, de még mindig nem fordultam meg.
- Sajnos sikerült összeroppantanom az egyik poharad és minden szilánkja a tenyerembe állt. Kénytelen voltam a pólómmal bekötözni, mert az irónomat odaadtam neked.- ordítom túl a ricsajt, amit a bulizók csaptak.
- Lillyanna megfordulhatok, vagy még nem vagy kész?- kérdeztem udvariasan. Nem akartam senkit kellemetlen helyzetbe hozni, bár semmi újat nem láttam volna, ha esetleg mégis megfordulnák. Türelmesen kivártam, amíg jelt nem kaptam arra, hogy megperdüljek.
~ Mikről le nem maradok... ~ gondolom gunyorosan, de egy szót sem szóltam. Anyám fényképét óvatosan visszatettem a zsebembe, figyelve rá, hogy ne gyűrődjön meg. Ha most szemétláda lettem volna, egyszerűen betámaszkodok az ajtóba, és bebámultam volna a mosodába. Viszont nem volt kedvem szemétkedni. Hirtelen udvarias akartam lenni a lánnyal, az előbb okozott kellemetlenségek miatt.
- Amúgy köszi az italt, igen finom volt. Kár, hogy a nagy része a képemben végezte, a pohár darabjai meg a kezemben.- mondom, megemelve a sérült kezemet. Ha lehetséges az ilyen, a fekete póló még sötétebb árnyalatú lett a véremtől. Leszedegettem a textilt a tenyeremről, de a látványtól valósággal felfordult a gyomrom. A vérem teljesen megalvadt, a genny is szivárgott a vágásból.
- A francba!- kiáltok fel.- Magnus mondd, hogy tartasz itthon sebkezelőt!
Nem fájt, de nem sok hiányzik ahhoz, hogy elfertőződjön és ne tudjam rendesen használni a kezem. Ki tudja mikor történik valami, hogy mikor kell elkapni a rosszalkodó démonokat. Meg vagyok lőve, ha nem tudom használni a kezem.

**Lillyanna Blackwood** ~árnyvadász~ ₰ kor : 30

Richard,richard,richard...ri-chard,ríí-chard, RICHARD! VÉGED! Először is hagyom, hogy elvérez a kezednél fogva és ezzel a nyomorult pólóval fogom betömni azt a nagy szád! A lábaidat pedig levágom, hogy ne tudj még több galibát okozni...Oké Lilly lélegez, még a végén emiatt az idióta miatt fogsz elpatkolni.Szóval hol is tartottunk? Ja igen, félmeztelenül állok egy pólóba csavarba egy mosószobában egy boszorkánymesterrel s egy ismeretlen lánnyal, az ajtó előtt pedig egy még idegesítőbb árnyvadász pasi! tényleg ez a napi rutinom...
A lányra néztem majd a ruhára, amit felém tartott.
- Az nekem lesz ugye?-nyúltam a ruháért és lány oda is adta. Gyorsan magamra kaptam, melltartó nélkül mert az még mindig Magnusnál volt, aki kikerekedett tekintettel bámult minket. Hagyjuk már!Bámulj csak nyugodtan nekem már úgyis nyolc, ingyen műsort adok.Csak legyintettem.
- Köszi még egyszer - mondtam a lánynak - Hogy is hívnak?
A lány már épp válaszolt volna, amikor Richard panaszkodása újra felcsendült. Pedig már épp kezdtem rólad megfeledkezni!
- Nem gyógyítanád meg? -fordultam az árnyvadász társamhoz, majd amint megláttam a tekintetét, amivel átfúrta az ajtót meggondoltam magam - Vagy inkább csinálj, amit akarsz vele!
Magnushoz fordultam, aki végre magához tért és leszedegette magáról a ruháimat.
- Ugye kimosod - mosolyogtam rá elragadóan - Én nem igazán értek ezekhez a masinákhoz.
Valami hangosan csattant a hátam mögött.

**Camille Belcourt** ~vámpír~

Richard hirtelen felpattant, és rövid magyarázat után elviharzott.
Ahhoz az ajtóhoz ment, ami mögött Magnus és Lily volt. Hirtelen felrántotta, majd egy sikolyt hallottam. Richard amilyen gyorsan csak tudott megfordult, de még én is láthattam az újabb hiányos öltözetű vendéget.
Megfordult a fejemben, hogy Magnus talán mégsem tiszta ruhát adott Lilynek, de gyorsan el is vetettem a gondolatot. Rosszindulatú feltételezés.
Felálltam, és kezemben a vörös borral közelebb mentem az ajtóhoz. Richard bűnbánó arccal tétován álldogált, és az immár fedetlen kezét nézegette. Nem volt szép látvány. A sok vér akár csábító is lehetett volna, ha nem szennyezi be más…. testnedv. Egy orvos vagy egy iratze rúna talán nem ártott volna neki.De hát ott van az ajtó mögött Lily és Magnus. Egyiküket sem úgy ismerem, mint akik nem segítenének egy sebesültnek.
Még közelebb léptem, és a tömegen át bepillantottam a szobába. Az ajtó nem volt túlzottan tágra nyitva, így csak Magnus csodálkozó arcát láthattam és a rajta lógó ruhadarabokat. Mi történt bent?
Aztán jött egy nagy csattanás, és egy ismeretlen női hang. Más is volna bent Lily-n és Magnuson kívül?
Akár valami rosszban sántikáló gyermek, újabb lépést tettem, ezzel is jobb kilátást kapva. Egy szőke lányt láttam. Nem Lily-t, valaki mást. Vele is összeakadt a tekintetünk, de őt láthatóan jobban foglalkoztatta egy társa. Elég dühös lehetett. Sőt... Richard őrá sem tehetett kellemes első benyomást.
Keresztülvágtam a táncoló tömegen, és most először senki nem érezte magát elég részegnek ahhoz, hogy a manhattani vámpírklán vezérének oldalához ütődjön.
Az ajtóhoz érve kérdőn néztem Richardra és kevésbé jól szituált kezére. Egy irónt láttam a földön.

**Magnus Bane** ~boszorkánymester~

Elfojtottam magamban egy, a lány hirtelen haragra kapott szavaira feltörő nevetést. Csak támasztottam továbbra is a falat, mialatt ő hámozta le magáról nedves ruhadarabjait , s közben a beszűrődő zene duruzsolására koncentráltam. De hogy milyen szégyenlős nephilim, pedig ki nem nézné belőle az ember, vagy csak kicsit agresszívan reagál? Na az meglehet.
Unottan, félig természetesen, félig szándékosan ásítottam egyet, de a mozdulatot félbeszakította az ajtócsapódás erőteljes hangja és a magával hozott zene örvénye. A meglepettségtől vezérelve ösztönösen pördültem meg tengelyem körül, főleg, hogy a lány egy sikolyt is hallatott. Hát, gondoltam, legalábbis, gondolhattam volna, hogy jobb, ha sóbálvánnyá dermedve várom, hogy lerendeződjék a műsor. Ugyanis a lány összes levetett ruhája a fejemen végezte, éreztem az anyagba ivódott ital édeskés illatát, na meg persze, hogy egyre jobban az arcomra tapad a textil. Lassan kezdtem érezni, hogy végtelen türelmemnek is sikerül elérni a határát, ezt csak tetőzte mikor távolabbról meghallottam az előbbi árnyvadász srác hangját, na meg a mondandójának tartalma sem volt utolsó. Reméltem és vártam, hogy a lány feltalálja magát a szennyes kosár mellett, a hangokból ítélve sikerült neki, ekkora szedegettem le magamról a ruhadarabokat. A látóterembe rögtön egy újabb, szőke hajú árnyvadász lány került, aki az ajtóban ácsorogva, nem zavartatva magát adott egy új váltásruhát kliensemnek. Arcomat semmit mondásba merevítettem, ahogy a kezembe lévő kupacot a mosógépbe dobtam, becsaptam annak fedelét, majd határozott léptekkel az ajtó felé indultam.
- Innen remélem boldogulsz. – mormogtam el a levegőbe, majd mire észbe kaptam már a fiú mellett álltam. – Ruha – intenzív mozdulattal mutattam a szennyes kosár irányába, ha már a srác szeme arra szegeződött – Irón. – rá sem néztem miközben határozottan kaptam ki a zsebemből a korábban elkobzott eszközt és nyomtam a nephilm kezébe, de olyan indulattal, hogy ennyiből is megértse, mire számíthat, ha egyébre használja. Célozgatásaim lehet szigorúnak tűnnek de a kis csoport már jóval több figyelmet kapott mint amennyit akartam adni nekik. Egy rövid pillanatra találkozott a tekintetem Camille időtlen tekintetével, de igyekeztem nem sokat foglalkozni vele mialatt nagy léptekkel távolodtam az árnyvadászok közeléből. Problémás egy társaság. Menet közben kikaptam valaki kezéből egy italt és mohón öntöttem le a torkomon, persze ahhoz több kell, hogy visszanyerjem kedélyállapotomat, ezért újfent a bárpulthoz mentem, hogy magamhoz vegyem ami kell.

**Richard Shade** ~árnyvadász~ ₰ kor : 30

Kezdtem zavarba jönni, kínosan ügyelnem kellett arra, hogy ne öntse el pír az arcomat. Végül is mögöttem egy árnyvadász leányzò öltözködik. Komolyan, már én éreztem magam kellemetlenül. Magnus gyorsan végzett, majd a "segítségemre sietett." A szennyeskosàr felé intve kínálta fel a ruháit, amire önkétlenül elfintorodtam. Az irònokat is visszadta, aminek némiképp megörültem. Azonnal kikaptam a kezéből, majd a tenyeremmel foglalkoztam. Alig vártam, hogy végezzek, a hányingeremet is csillapítani akartam. Mert nem sok hiányzott ahhoz, hogy kidobjam a taccsot.
- Köszönöm.- mondom hálásan a férfinak, de az gyorsan elviharzott. Biztosan embertpròbàlò feladat volt neki ez a nap, valamiért meg is sajnáltam egy csöppet. A lányokhoz fordultam ridegséggel a szememben.
- Nos akkor, hogy ne zavarjam meg a csajbulit szerintem elhùzom a belem ebből a kéròbòl.- mondom fagyosan a fajtársaimnak. Amikor rájuk pillantottam, a tekintetem nem sugározta a melegséget, sőt olyan hideg volt, hogy ha jéggé tudtam volna fagyasztani őket puszta pillantással, akkor már a részeg vendégek nyalogatták volna őket, hogy lehűtsék a szájukat a meleg pia után. Viszont amikor Camille-re néztem akkor hirtelen derűs és vidám lettem.
- Camille, köszi az infòkat, òvatos leszek vele. És nem kell kerítőt játszanod. Megoldom a problémákat.- rámosolyogtam melegen, már-màr csábosan. A két másik lánynak csak biccantettem, majd elindultam az előszoba felé. Félùton visszafordultam és dobtam Lillyannának egy csòkot. Ezzel csak azt akartam elérni, hogy utánam jöjjön, de ha esetleg nem jönnének be a számításaim, akkor egyszerűen hazamegyek. Kiléptem a hàzbòl, előkaptam egy tollat a zsebemből és letéptem az egyik hirdetést az oszlopròl. Felfirkáltam az üzenetemet rá, ami így hangzott:

"A C. Parkban várlak, gyere! Rich"

Nekidőltem a falnak, elgondolkozva azon, hogy milyen làthatò helyre tudnàm tenni a papírt. Ragasztòm nincs, hogy az ajtòra kirakhassan, ezért az irònommal ismét kinyitottam az ajtòt és a fekete szőnyegre raktam le. Ott még a vak is meglátja a fehér kis cetlit. Ismét kiléptem az utcára, ahol egy csapat mondén làny haladt el.Vihogva pillantgattak ràm, de amikor visszanéztem, már nem volt ahhoz bátorságuk, hogy odajöjjenek és leszòlítsanak. Gyorsan továbbindultak. Vártam, hátha dühödten utánam fut Lillyanna. Vártam. Eltelt öt, aztán tíz perc... nem jött. Gyorsan kigondoltam az új tervemet, majd ismét kinyitottam az ajtót és átírtam az üzenetet.

"Holnap kettőkor várlak a C. Parkban, gyere! Rich"

Ezzel fogtam magam és hazamentem.
//Lillyvel lejátszuk a holnapot.//

**Lillyanna Blackwood** ~árnyvadász~ ₰ kor : 30

A mosógép hangos zúgásba kezdett, ahogy pörgetni kezdte a koszos ruhámat. Magnus igazi türelem embernek minősült, hogy így szó nélkül végig tűrte ez az őrületet. Elintézte a ruhám, Richardra is volt gondja és se engem se ezt a másik szőke hölgyeményt nem változtatott át patkánnyá. Én már rég kidobtam volna magunkat a buliból az ő helyében. Na de csak nem haragszok meg érte amiért ilyen kedves colt hozzánk.
Magnus tárva nyitva hagyta az ajtót így túlságosan is jó kilátásom nyílt egy bizonyos valakire. Richard gyorsan meggyógyította a kezét a visszaszerzett irónjával majd ridegen felénk fordulva elköszönt. Kicsit meghökkentem, hova tűnt az a tapadós fickó?! De csak vállat vontam, nem az én gondom. Rich hátat fordítva nekünk valaki máshoz lépett, amitől már tényleg leesett az állam. Camille. Honnan a francból ismeri Camillet?És mi ez a kedves hangnem, amit megüt vele? Szinte átszúrtam Richard hátát a tekintetemmel úgy bámulta őt, talán emiatt vagy csak önszántából de felém fordult. Először csak biccentett nekünk majd csókot dobot nekem, majd távozott. Hú most kirázott a hideg. Néztem távolodó alakját majd mikor eltűnt a tömegben Camille-ra pillantottam, aki szintúgy a fiút nézte. Mi a franc?
A mellettem lévő lányhoz fordultam, akiről fogalmam sem volt, hogy kicsoda. De plusz ruhát hord magánál, ez egy kicsit furcsa szokás. Plusz ruha...
- Szóval ki is vagy te?- kérdeztem. A lány már épp válaszolt volna, amikor éles hang csendült fel. A táskájához kapott és elővett egy kis fekete telefont.
- Odakint megvárlak, oké? - ajánlottam fel, majd kiléptem a kis szobából a hangosan dübörgő táncparkettre.
Eltökélten felkaptam egy poharat a pultról majd legurítottam egy húzásra és Camillehoz léptem.
- Camille, drága barátnőm rég találkoztunk - szólítottam le - Jó újra látni téged.

**Camille Belcourt** ~vámpír~

Miután Richard elment én magam is indulni készültem. Nem akartam összetűzést senkivel, pláne nem árnyvadászokkal.
Megfordultam, és a bárpulthoz mentem. Letettem a poharam, majd a kijárat felé néztem, amikor is egy ismerős hang üdvözölt.
Végigmértem. Mikor az arcához értem már tudtam, kivel van dolgom. Igényes öltözetben azért valóban jobban fest.
- Lillyanna… Látom már sikerült kiheverned a korábbi incidensed az élénk színű itallal- rámosolyogtam.
- Milyen különös, hogy mindig összefutunk valahol- jegyeztem meg. Hangomban nem bujkált keserűség vagy gúny. Egyszerű megállapításnak szántam. Walker és Archer készségesen léptek előrébb, de leintettem őket.
Nem akarok vitát. A ma estém békésen telt, minek elrondítani? Így is lesz elég gondom a klánnal, nem kell fokozni a fejfájást okozó tényezőket.
- Még mindig nyomaszt az a kis verekedés a Pandemoniumban?-kérdeztem halványan felfelé kunkorodó ajkakkal.
Biztos voltam benne, hogy a Klávé figyelmen kívül hagyja akármelyik árnyvadászuk volt is ott, szóval Lilly is eláshatná a csatabárdot. Felesleges méretekre fújta fel a történteket.
Ismét kezembe vettem a poharam, és ha már csak a feszültség oldása érdekében is, de kortyoltam egyet.
Aztán a vörös italról eszembe jutott a blúzom. Egy futó pillantással ellenőriztem, majd újra mosolyra húztam a szám.
Érdekesre sikerült az estém.

**Lillyanna Blackwood** ~árnyvadász~ ₰ kor : 30

Camille hangja érzelem mentes volt,se gúny se érdeklődés nem csengett ki belőle.
- Úgy látszik a végzet szereti, ha együtt lát minket - mondtam neki -Vagy csak szimplán követsz engem!
Camille egy vörös italt kortyolgatott lassan, olyan akárcsak a vér. Vámpír tulajdonság. Bár én, aki él hal a kék dolgokért igazán nem szólhat egy szót sem.
- Oh én nem felejtek - pörgettem le magam előtt a Pandemonium lezajlott beszélgetésünket - De arra gondoltam meg várom amíg nagyobb balhéba kerülsz.
Camille egy pillanatra elgondolkodva tekintett a poharába majd csak egy villanás volt, de a blúzára pillantott.
- Szép kendő. -jegyeztem meg és várakozóan ránéztem.
A zene felerősödött é smár egyre többen vergődtek gyomruk mozgására mintsem a zene ütemére. Idióták, aki nem bírja a piát az ne igyon!
- Na és mi járatba itt ezen a "szórakoztató" bulin - kérdeztem - nem tűnsz annak a nagy parti arcnak. Várj azt ne mond, hogy valójában élvezed ezeknek a részegeknek a társaságát?
Széles kar mozdulattal mutattam a tátongó, dülöngélő alvilágiak felé.
- Azt a fiút, az árnyvadászt, honnan ismered? - pillantottam a szemem sarkából Camille-re. Egy kicsit féltékeny vagyok.

**Camille Belcourt** ~vámpír~

Kezdem kicsit unni, hogy bármelyik árnyvadásszal is elegyedek szóba, mind kérdésözönt zúdít rám...
Felsóhajtottam.
-Eszemben sincs követni téged. Legalábbis amíg nem adsz okot hasonló cselekedetekre. Arra pedig valószínűleg elég sokat kell várnod, hogy egy nagyobb konfliktusban részt vegyek. Tudhatnád, hogy nem keresem a bajt-mosolyogtam Lily-re.
Soha nem szerettem beleütni az orrom bármi komoly incidensbe. Amikor pedig már nem volt más választásom mindig tudtam melyik oldalra érdemes állni.
Talán a tapasztalat mellett egy kis szerencse is rájátszott, hogy ilyen szép kort megértem.
-Nem szoktam hasonló helyekre járni, mint az bizonyára látszik a külsőmön is. Nem az én stílusom a túlzott alkohol fogyasztás és az esztelen szórakozás.
Újabbat kortyoltam. Igazából az én esti szórakozásom már meg volt, de ezt persze nem áll szándékomban Lily orrára kötni.
-Hm... Richardra gondolsz? Nemrég még kevesebb érdeklődéssel fordultál felé. Végül is nem az én asztalom, hogy elemezzem az árnyvadászok viselkedését. Mindig is különösek voltatok-szünetet tartottam-De ha ennyire érdekel, most találkoztunk először.

**Lillyanna Blackwood** ~árnyvadász~ ₰ kor : 30

Csak fintorogtam Camille válaszán. Nem lehet róla éppen elmondani, hogy nagy beszélgető partner.
- Ugyan már, nem hiszem hogy szent életet élsz - mondtam neki - Előbb utóbb mindenkinek lesz egy stiklije és hidd el én tudni fogom a tiédet.
Már nem nagyzolásból mondtam, de ha valamit tényleg tudni akarok azt kiderítem. Mostanra már nem igazán érdekelt Camille, olyan volt mintha egy jégcsappal beszélgetnék. Nem hiszem, hogy zargatni fogom legfeljebb ha unatkozok és nincs más szórakozási lehetőség.
- Ha nem szoktál ilyen helyekre járni, akkor hogy hogy itt vagy? A pandemonium után igazán nem hiteles a mondandód.Azon kívül, hogy nem keresed a bajt saját bevallásod szerint mégis benne vagy.
Camille rideg válasza Richardról elgondolkoztatott.
-Te az árnyvadászokra buksz? Már nem azért de először én aztán Richard. Pedig azt mondtad, hogy nem bírsz minket - mosolyogtam rá - ne mond, hogy egy kicsit sem jövünk be neked?!
Hirtelen halkulni kezdett a zene és egy kisebb tömeg gyűlt össze a bejáratnál,mintha hangosan olvastak volna föl valamit.

**Camille Belcourt** ~vámpír~

(bocs a késésért, és hogy ilyen rövidke lett Smile

)

Nem értettem Lily fintorgását, de már nem is annyira érdekelt.
Kezdett későre járni... számomra. Ideje lesz keresni egy nyugodt helyet hajnalra.
-Próbálkozz vele nyugodtan-mosolyogtam az árnyvadászra-És sok sikert hozzá.
Mi ez a szónoklat a bajról? Enyhe türelmetlenséggel néztem hátra a vállam fölött a bejáratig. Egész szép kis tömeg verődött össze. Ezek szerint kénytelen leszek találni egy hátsó ajtót.
-Az árnyvadászok elég régóta ellenségesek a fajtámmal. Nem csoda, ha nem szoktam velük barátkozni. Manapság viszont sok fajtádbelivel futok össze New Yorkban, akikkel szóba elegyedek. Ennyi az egész.
Intettem Walkernek, mire előlépett a kabátommal. Gyorsan felkaptam, megigazítottam.
-Most ha megbocsátasz, mennem kell.
Végszóként sarkon fordultam, és sietősen távoztam Lily köreiből. Tudom, elég udvariatlan, de a nehezen túlélt éveket nem akarom sutba dobni egy olyan hanyag mozzanattal, minthogy megfeledkezek a hajnalról.
Annyira elszállt az idő...

**Ajánlott tartalom**